Hogyan védekezzünk a csaló licencadó kereskedőkkel szemben (2/2)

Korábban tárgyaltuk a hibás teljesítménnyel kapcsolatos kockázatok minimalizálásának fontosságát szoftverek vásárlásakor. Azt is átnéztük, hogy hogyan kell értékelni a dokumentációt. Most nézzük meg, melyek a leginkább hibás eladói praktikák, amelyekkel találkozhat.

A mi szempontunkból az egyik legnagyobb kockázat a szoftverlicencek vásárlásakor az, amikor a szállító nem tudja igazolni a licencek átruházhatóságára vonatkozó követelményeknek való megfelelést. A licencek átruházhatóságára vonatkozó követelményekről legutóbbi cikkünkbenitt olvashat. Vannak olyan cégek is a piacon, amelyek nem teljesítik a tájékoztatási és dokumentációs kötelezettségeket, ami növeli a hibás teljesítés kockázatát.

Ha egy potenciális szállító nem képes teljes és átlátható dokumentációt nyújtani a licenc átruházhatóságáról, akkor rögtön fel kell gyulladnia az Ön fejében a piros lámpának.

Közbeszerzési szempontból hasonló a helyzet. Mivel a megfelelő dokumentáció benyújtásának elmulasztása hibás teljesítésnek minősül, ilyenkor gyakori, hogy az egyes szállítók által benyújtott dokumentációt az ajánlatkérő szerv – helyesen – nem megfelelőnek értékeli. Ez pedig e résztvevők kizárásához vagy a szállítási szerződés megkötésének elmaradásához vezet. Példaként több olyan cseh közbeszerzési eljárást említhetünk, amelyben hiába adta a legalacsonyabb ajánlati árat, mégis kizárták az ajánlattevőt, mivel úgy értékelték, hogy nem felelt meg az elégséges teljesítés feltételeinek – pl. az Odera vízgyűjtője számára Office termékek szállítására vonatkozó közbeszerzési szerződés, a Vysočina régió közbeszerzési szerződése, vagy Žďár nad Sázavou város közbeszerzési szerződése, ahol cégünk kivételével a résztvevők többségét kizárták a közbeszerzési szerződésből.

A közbeszerzések során leggyakrabban olyan helyzetekkel találkozunk, amikor a szállítók csak az ajánlatkérő külön felhívására nyújtanak be részleges dokumentációt az engedélyek eredetéről, ill. pl. az első vásárló nyilatkozatáról, ami önmagában is nagy elvárásokat támaszt az ajánlatkérő szakértelmével szemben ezen a területen. Leggyakrabban teljesen hiányzik az összes közbenső licencjogosult teljes körű azonosítása (azaz nincs bizonyíték arra, hogy a szállító az átruházott licencet attól a személytől szerezte meg, aki az átruházott licencjogosult volt). A közbenső licencjogosultak teljes láncolatának az első átvevőtől a végfelhasználóig történő dokumentálása kulcsfontosságú, mivel a licencek átruházása magának a licencszerződésnek az első átvevőtől való átruházását is magában foglalja. Mivel senki sem ruházhat át több jogot egy másikra, mint amennyivel rendelkezik, és az átruházók folyamatos sorozata hiányzik, nem lehet bizonyítani, hogy a szoftver szerzője által az első megszerzőnek adott licenc átkerült az új jogosulthoz. A két leggyakoribb eset a következő:

• Csak az eredeti átruházó azonosítását dokumentálják, gyakran az eredeti átruházó nyilatkozatával együtt. Egyéb dokumentáció nem kerül benyújtásra.

• Az első megszerző, a szállító és a szállító korábbi forgalmazójának azonosítása megtörténik, beleértve a közöttük történő átruházást igazoló dokumentációt, az eredeti megszerző és a forgalmazók közötti kapcsolatra vonatkozó bizonyíték – pl. licencátruházási szerződés, az első megszerző és a licencek átvevője közötti licencátruházás igazolása – nélkül.

Mindkét fent leírt esetben azt kell mondjuk, hogy az átruházási dokumentáció hiányos, és ezért a licencek átruházhatóságának feltételeinek való megfelelés nem bizonyított.