A szerzői jog kimerülése

Az európai doktrína rögzíti a szerző terjesztési jogának úgynevezett kimerülésének elvét (lásd a 2009/24/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdését), amely szabályozza azokat a feltételeket, amelyek mellett a szerzőnek már nincs joga a szoftvermásolási licenc továbbértékesítésének ellenőrzésére. Ez kompromisszumot jelent a szoftver szerzőjének gazdasági érdekei és a licenciavevő szabad rendelkezési joga között.

Ez a kérdés a technológiai fejlődéssel került előtérbe, amely a szoftverek terjesztését függetlenítette a fizikai adathordozóktól való függőségtől. Míg a szerzőnek a szoftvermásolat terjesztéséhez való jogának kimerüléséről szóló doktrína nem volt jelentős probléma, és a szoftvermásolat fizikai hordozóhoz kötése idején általánosan elfogadott volt, a telepítőhordozók weboldalakról történő letöltése révén történő terjesztés fejlődésével (általában a szoftvergyártó által) a viták kezdtek lendületet venni. A licencfeltételek gyakran tartalmaztak (és tartalmaznak ma is gyakran) olyan záradékokat, amelyek kizárják a licenc további átruházásának lehetőségét.

A szerző terjesztési jogának kimerülése elvének alkalmazására vonatkozó általános feltételek és az engedély további átruházására vonatkozó követelmények az alábbi szabályokban kristályosodtak ki:

• A licenceket a szerzői jogtulajdonos hozzájárulásával vásárolták meg, és teljes egészében kifizették.
• Az engedélyeket az EU-ban, az EGK-ban vagy Svájcban hozták forgalomba.
• Az eredeti jogosult gondoskodik a licencek eltávolításáról és megakadályozza azok (jövőbeli) használatát.
• A licencek időben nem korlátozottak (örökös).
• Az engedélyek nem képezik harmadik fél jogainak tárgyát.

A fent említett döntést később az Európai Bíróság további ítélkezési gyakorlata követte, amely a licencek kereskedelmével kapcsolatos részkérdésekkel foglalkozott, mint például a biztonsági másolatok készítésének és értékesítésének lehetősége stb.

A német jogi és esetjogi gyakorlat a licencek átruházásával kapcsolatban más kapcsolódó kérdésekkel is foglalkozott, amelyek a kimerülés elvének gyakorlati alkalmazása során merültek fel, mint például az úgynevezett mennyiségi licencek átruházásának és terjesztésének lehetősége (a német szövetségi bíróság 2014. 12. 12-i ítélete, I ZR 8/13. sz. ügy), az úgynevezett OEM licencek átruházásának lehetősége (a német szövetségi bíróság 6. 7-i határozata). 2000. évi I. ZR 244/97. sz. ügy).